Emlékeztek még a hullazsákos történetre? Itt a folytatás...

Akkor még csak sejtettük, hova vezethet, ha valaki a gyerekeiről nem őszinte szeretettel akar gondoskodni, hanem a bosszú hajtja. Azt reméltük, van határa annak, amit egy szülő megtehet – vagy legalábbis, hogy a rendszer közbeavatkozik, mielőtt túl késő lenne.

Tévedtünk. Óriásit!

A történet elején a bíróság előzetesen váltott gondoskodást rendelt el – ami a gyakorlatban sosem valósult meg. Nem azért, mert az anyuka nem próbálkozott, hanem mert az apuka mindent elkövetett, hogy ez lehetetlenné váljon.

A váltott gondoskodást felváltották a zárt intézményi keretek között zajló találkozások. Az apuka még ott sem mondott le a kontroll iránti beteges vágyáról: a szomszéd szobában ült. Ez már önmagában is elég lett volna ahhoz, hogy a gyerekek ne tudjanak feloldódni. Átszaladtak beszámolni, hogy anya mit mondott, ő pedig útravalóval küldte vissza őket. Nem volt tér, ahol valóban biztonságban érezhették volna magukat az anyjukkal – és ehhez a rendszer asszisztált.

Megtiltotta, hogy az anya ennivalót, ajándékot vigyen. Még fényképet sem készíthetett a saját gyerekeiről. Ez már önmagában is kérdéseket vet fel. Persze apuka nem nézheti tétlenül, hogy anya még mindig ott van, gondol rájuk, hoz nekik valamit, megőrzi a közös pillanatokat.

Közben pedig teltek a hónapok. A rendszer továbbra is tétlenül nézte, ahogy az apai kontroll egyre erősebb, a gyerekek pedig egyre messzebb kerülnek attól, ami egészséges, amit egy gyermekkor nyújthatna.

És ami most történik, az már nem csak riasztó, hanem egyenesen veszélyes.

Több forrásból is érkeztek jelzések, hogy a gyerekek felügyelet nélkül bicikliznek forgalmas utakon, 7 és 9 évesen a TikTokot görgetik, videókat tesznek közzé – köztük egy olyat is, melyből kiderül, hogy egyedül vannak. A kislány olyan kamasz lányokkal barátkozik, akik már pasiznak, pletykákat terjesztenek, és nem mellesleg egy olyan történetet kreáltak, amelyben az apát pedofíliával hozzák összefüggésbe. Lányok, mi van veletek?

És az apa a családsegítő előtt bólogatva jelzi, hogy letörölte a TikTok-fiókot. Aztán a következő tárgyaláson már úgy nyilatkozik: „megengedi, mert a többi osztálytársnak is van.” Mintha a szülői felelősséget a másokra való mutogatás felülírhatná. És azt mondják: együttműködő.

Közben ezek a dolgok sorra napvilágra kerülnek, de a bíróság még mindig egy 9 hónappal ezelőtti szakértői véleményre támaszkodik, amely ugyan leírja, hogy az apa befolyásolása miatt a gyerekek kötődése torzult, és hogy ha nem történik változás, az „a nevelési képességét rontja” – mégis azt mondják: a gyerekeknek nem tenne jót a kiemelés, ezért apa viselkedését azzal jutalmazzák, hogy megkapja a kizárólagos felügyeleti jogot.

És akkor álljunk meg egy pillanatra.
Hogyan lehet az, hogy egy gyerek:
– nem tud kapcsolatot tartani az anyjával,
– kontroll alatt áll minden szinten,
– veszélyes viselkedési mintákat vesz fel,
– pszichológiai segítséget nem kap, hiába kéri az iskola és a családsegítő,
– és a tanulmányi eredményei is hanyatlanak –
…és mégis azt mondjuk, hogy „nem lenne jó, ha kiemelnénk ebből a helyzetből”?

Mi számít veszélyeztetésnek?
Hol van az a pont, amikor a rendszer már nem kifogásokat keres, hanem felelősséget vállal?

Az apa hazudik a perben, rágalmaz, nem készíti fel a gyerekeket a kapcsolattartásra, nem működik együtt a szakemberekkel, nem követi az iskola vagy a családsegítő javaslatait – és mégis ő az, akire a rendszer ráhagyja a gyerekeket.

Így kallódnak el a gyerekek.
Lassan, de végérvényesen.
Nem drog, nem verés, nem éheztetés – nem olyasmi, ami könnyen megfogható.
Hanem elszigetelés, elhanyagolás, és a rendszer tehetetlensége révén.

Kedves Apa!

Nem is tudom, hogyan kezdjem ezt a levelet. Annyi minden kavarog bennem, és olyan nehéz mindezt szavakba önteni. De azt hiszem, meg kell próbálnom, mert fontos, hogy tudd, mit érzek.

Először is, tudnod kell, hogy szeretlek. Ez sosem változott, és nem is fog. De most minden olyan zavaros és bonyolult.

Óriási súly nehezedik rám. Anya elvárásai és az irántad érzett szeretetem között próbálok lavírozni, de mindig úgy érzem, bármelyik irányba is lépek, valakinek csalódást okozok. Ha veled akarok lenni, azzal őt bántom meg. Ha távol maradok tőled, azzal pedig mindkettőnket elárulom. Már sokszor úgy érzem nem számít mit érzek valójában, ezért inkább elrejtem az érzéseim.  Nagyon félek kimondani, hogy szeretlek és hiányzol. Próbálok nem bántani senkit, de közben saját magamat is elvesztem.

Tudod, apa, rengeteg félelem van bennem. Nem akarom, hogy csalódj bennem, de közben olyan érzések kavarognak bennem, amiket nem tudok irányítani. Olyan, mintha két külön világban élnék: az egyikben szeretnék ugyanúgy veled lenni, mint régen, de a másikban ott vannak azok a szavak, amik megkérdőjeleznek mindent, amit rólad gondoltam.

Anya gyakran beszél rólad, és olyan dolgokat hallok, amik elgondolkodtatnak, és néha elbizonytalanítanak abban, hogy mi az igazság. Anya azt mondja, hogy nem bízhatok benned, hogy nem vagy olyan, mint régen, és hogy vigyáznom kell veled. Néha nehéz elhinnem ezeket, de amikor állandóan ezt hallom, elgondolkodom rajta, és el kezdem kételkedni magamban is.

Emlékszel, amikor megépítetted nekem azt a LEGO repülőt, vagy amikor építőkockákból vonatot építettél? Ezek annyira szép emlékek voltak, de mostanra minden olyan homályos lett.

Amikor anyával találkoztok, mindig veszekedtek. Ilyenkor sokszor sírok, mert nem érzem magam biztonságban. Ezért próbálok elutasítóan viselkedni veled, mert azt remélem, hogy akkor hamarabb vége lesz ennek a feszült helyzetnek. De valójában arra vágyom, hogy ne a szavaimra figyeljetek, hanem arra, amit nem tudok kimondani. Ez nem neked szól apa.

Ha találkozunk, és újra önfeledten beszélgetek vagy játszom veled, úgy ahogy régen, végül inkább visszafogom magam, mert nem akarok csalódást okozni anyának.

Nem akarom, hogy eltávolodjunk egymástól, de most még nehéz megtalálnom az utat vissza hozzád. Remélem, hogy egyszer majd újra megtalálom, és hogy megérted, miért viselkedem most így. Én csak próbálok túlélni ebben a helyzetben, amit nem én választottam. A távolság, amit érzek, nem az irántad érzett szeretetem hiányáról szól, hanem arról a belső konfliktusról, amivel nap mint nap küzdök.

Néha azon gondolkodom, hogy anya látja-e, mennyire fáj nekem ez az egész. Vajon, ha tudná, mit érzek, akkor is így viselkedne? Miért kell nekem választanom köztetek? Miért nem figyel arra, hogy nekem mire van szükségem?

Azt kívánom, bárcsak lenne egy varázspálcám, hogy egy olyan világot teremtsek, ahol szabadon szerethetek mindenkit, és nem kell választanom közöttetek.

Addig is kérlek, ne add fel. Szeretlek, apa, még akkor is, ha néha nem úgy tűnik. És remélem, egy nap újra közel lehetünk egymáshoz, anélkül, hogy bárki más emiatt szomorú vagy dühös lenne.

Én mindig a te kisfiad maradok!

Ha válás során szülőtársad a bántalmazás azt a formáját választja, hogy elidegeníti a gyerekeket, - csak mert te ki mertél lépni a kapcsolatból-, az már önmagában is árulkodó lehet: kettőtök kapcsolatát már régen nem lehet az „egészséges” jelzővel illetni. A manipuláció valószínűleg mindig is az életetek része volt és a válási szándékodra adott reakciója is mesterkedések sorozata lesz. Minden eszközt be fog vetni, hogy visszahúzzon a kapcsolatba. Megígéri, hogy ezentúl minden más lesz, ezek azonban csak üres ígéretek, sosem őszinte megbánás áll mögötte. Eltelik 1 hónap és újra ugyanabban a körforgásban találod magad. Aztán jön a következő lépés: azt mondja, hogy te vagy a hibás a család széthullásáért, hogy a gyerekek lelki békéjét te rombolod le. Ha a bűntudatkeltés nem válik be, jöhetnek a fenyegetések: anyagi, jogi vagy akár életveszélyes formában. Ilyenkor elgondolkodsz azon, miféle szeretet az, amit rá kell kényszeríteni a másikra?

Végül már csak egyetlen fegyver marad: a gyerekek. Ez a pont az, ahol megérted, hogy a manipuláció és a hatalmi játékok sosem rólad szóltak – hanem mindig is az ő kontrolljának fenntartásáról.

Szóval most visszakanyarodok a történetben, oda, ahol eldöntötted, hogy vége. Eljutsz odáig, hogy ki akarsz lépni, és ez most tényleg komoly.

Nincs több játszma. Legalábbis te így gondolod. De onnantól, hogy kimondod ezt, kezdődik az igazi pokoljárás. A hamis ígéretekkel, bűntudat-keltéssel, fenyegetésekkel párhuzamosan el kezd munkálkodni a háttérben. Elindul a lejárató kampány ellened.

Hirtelen olyan régi sérelmek kerülnek elő, melyekről nem is tudtál, hogy léteztek, mindaddig, amíg ki nem mertél lépni. A családtagjaidat egyesével felhívja, de az összes közös ismerősötöket is elérik a torz történetek. Elhangzanak a „rossz szülő” vádak, megkérdőjelezi az emberségedet, de még a józan eszedet is.

A négy fal között azt mondja, te vagy élete szerelme, de a hátad mögött már azt pletykálja, hogy megcsaltad. Te lettél az, aki "elárulta". És amikor szembesíted ezzel, természetesen mindent másokra hárít, a felelősséget most sem fogja vállalni. „Mások látnak így téged, ezt mások mondják rólad”, ezzel elülteti benned a kétely magvait, hogy teljesen elszigeteljenek téged, hogy már ne is tudd, kiben bízhatsz és kiben nem. És ha nem vagy elég éber, ha nem látsz át a játszmán, akkor bele fogsz sodródni ebbe a csatába. Persze hogy belecsúszol, hiszen fáj az igazságtalanság…az igazságérzeted nem hagyja, hogy csendben tűrj.

Csakhogy az emberek szeretik a drámát, a cirkuszt. Vannak, akik kifejezetten élvezik az ilyesmit, és szívesen beállnak a bántalmazó mögé, csak hogy részesévé váljanak a káosznak. Sajnos mindaddig teret is engedünk az ilyen emberek ámokfutásának, amíg vannak, akik támogatják ezt a fajta viselkedést. Ilyenkor összezuhanhatsz, hiszen úgy érzed egyedül maradtál.

És itt jön a legfontosabb lecke: rá kell jönnöd, hogy az igazság, amit annyira védelmezni akarsz, nem a világ előtt dől el. Senki nem állt ott mellettetek, senki sem tudja, mi történt igazán kettőtök között….mondani mindent lehet. De senkinek nincs joga ítéletet hozni feletted és a döntéseid felett. Nem szabad, hogy mások véleménye befolyásolja, mit érzel helyesnek.

Másrészt pedig az energiádat nem szabad arra fordítanod, hogy felesleges csatározásokba bonyolódj. Hiszen pontosan ezt akarja elérni a másik fél: hogy kimerülj és feladd.

Ha beleállsz a harcba, ezt is ki fogja használni (mint minden mást), azt fogja mondani, hogy te járatod le őt, te vagy az, aki nem tud nyugodni, te áskálódsz ellene. De mi ne ragadjunk bele ebbe a helyzetbe, ezt a szerepet hagyjuk meg neki.

Sok időbe telt, míg ennyire belegabalyodtál, így a játszmából való kilépés sem megy egyik napról a másikra. A természetes folyamat része, hogy néha tévútra térünk. Mindig van mit tanulni és megérteni, de fontos, hogy türelmesek legyünk magunkkal.

A múlt sebeit nem elnyomni kell, hanem egy szakember vagy bizalmas segítő támogatásával feldolgozni azokat. Ugyanakkor fontos, hogy a mindennapi társas kapcsolatokban kerüljük a múlt állandó kiteregetését, és inkább fókuszáljunk a jelenre. Koncentrálj arra, hogy felismerd a manipulációs próbálkozásokat, és ne hagyd magad érzelmileg befolyásolni - inkább tények és logikai érvek alapján hozz döntéseket. A teljes bezárkózásra sem bíztatok senkit, de valóban csak azokkal beszélj a helyzetedről, akik képesek megérteni, akik szívesen meghallgatnak anélkül, hogy ítéletet mondanának. Néha egy jóindulatú kívülálló olyan gondolatokat tud átadni, amelyek segítenek előre lépni. Különösen szerencsés vagy, ha van támogató családod, akik teljesen átlátnak a szitán és melletted állnak ebben a nehéz időszakban.

A legjobb, amit tehetsz, ha megszakítasz vele minden kapcsolatot, de ha gyerekek is érintettek, ezt sajnos nem teheted meg teljesen. Az elidegenítéssel járó átmeneti fizikai távolság és lelki szakadék senkinek sem könnyű. A kilépés nagy áldozatokkal és kockázatokkal jár, de hosszú távon talán megéri. A gyerekek látják a mintát: látják, hogy képes vagy kilépni egy mérgező kapcsolatból, és ez talán a legfontosabb lecke, amit adhatsz nekik. Mert bármennyire is fájdalmas most, a döntésed egy jobb jövőt készít elő – nemcsak neked, hanem nekik is.

Bár most úgy tűnik, hogy semmi sem állíthatja meg őt – sem egy új kapcsolat, sem a törvényi szabályozások –, remélem, hogy eljön a változás pillanata, és előbb-utóbb véget ér ez a folyamat. Addig is, a legfontosabb, hogy tudd, az igazság nem mások véleményén vagy ítéletén múlik, és ne hagyd, hogy a manipuláció továbbra is irányítson. Állj ki magadért és a gyerekeidért, mert ez a legnagyobb erő, amit ebben a helyzetben mutathatsz.

Az előző bejegyzésekben azt boncolgattam, milyen taktikákat vet be az elidegenítő szülő a gyermekek és a szűkebb környezet előtt, hogy megkérdőjelezze a másik fél szülői mivoltját. De mi történik, ha egy formálisabb színtéren kell ugyanezt bizonyítania és eljátszania az áldozat és a mintaszülő szerepét? Azt gondolhatod talán visszariad a hazugságok, félrevezetések esetleges jogi következményeitől, de a szomorú igazság az, hogy a manipulátor mindenhol manipulátor marad. És, ha a helyzet úgy kívánja, képes az egész múltatokat átírni attól az időponttól kezdve, hogy megismerted odáig hogy a tárgyalóteremben ültök. Képes hónapokat kitörölni az életetekből és megmásítani azt az időpontot, amikor összefonódott életetek, és minél sötétebb képet festeni rólad, akitől a közös gyermeketeket óvni kell.

Egy ilyen bírósági tárgyalást talán úgy tudnék érzékeltetni, mint egy jól megkoreografált színházi produkciót. Ebben a darabban ő egyszemélyben a rendező, a főszereplő és a díszlettervező is. Az előadás során a műfajok folyamatosan váltakoznak - hol dráma, hol krimi, hol pedig megrázó tragédia bontakozik ki a szemünk előtt.

Első felvonás: A drámai vallomás

Remegő hangon, szinte suttogva kezdi mondandóját. „Én csak a gyermekem érdekeit nézem, azt szeretném, ha nem csonka családban nőne fel. Mindent feláldoztam, mindent megtettem, én még most is szeretném helyreállítani a házasságomat, de ő esélyt sem ad!" – hangzik el a jól begyakorolt, ám fájdalommal teli mondat. Közben tekintete végigsiklik a jelenlévőkön, figyelve, kiváltotta-e a kívánt hatást. Vajon sikerült-e magára ölteni az áldozatszerep maszkját, vagy valahol az illesztés félrecsúszott, és a valóság kiszivárgott a gondosan felépített álcán? De miután konstatálta, hogy megértést, együttérzést váltott ki a jelenlevőkből, jöhet a fordulat.

Második felvonás: A befeketítés művészete

Egy krimibe csöppenünk! Az eddig törékeny, sebezhető alak hirtelen vádat emel. Kezdve a kapcsolatotok alatti bármilyen jellegű munkád érvénytelenítésével, semmissé tételével a megmagyarázhatatlan pénzmozgásokig. Módszeresen tárja fel állítólagos sötét titkaid, minden apró részletet úgy összeillesztve, hogy azok egy nagyobb, fenyegető képpé álljanak össze, hiszen kihasználtad és megloptad őt.

A tárgyalóterem légköre újra megváltozik, mintha hirtelen egy telenovella jelenetében találnánk magunkat.

„Tudják, - folytatja – az igazság az, hogy kapcsolatunk kezdetben csupán felszínes kaland volt. Nem terveztünk közös jövőt. Ám amikor végre úgy éreztem, talán komolyra fordulhatnának a dolgok, gyanús jeleket vettem észre. Rá kellett jönnöm, hogy a kapcsolatunk hazugságra épül, és megcsal engem!

Ezután pedig én is megcsaltam, akivel lehetőségem adódott. De értsék meg - kiáltott fel szinte könyörögve - én csak azért tettem, mert azt hittem, ő már rég elárult engem! Ez volt az én védekezésem a fájdalom ellen!”

Drámai szünetet tartott, majd folytatta: „Csak a születendő gyermek miatt maradtunk együtt, de őt sem terveztük!”

 Ééééés a bíró szünetet rendel el.

Álljunk meg mi is egy pillanatra, és tekintsünk a történet mögé. A tárgyalóterem közönségének soraiban ül egy személy, aki döbbenten hallgatja végig ezt a melodrámát. Ez a személy nem más, mint a történet állítólagos másik főszereplője, vagyis Te!

Ahogy ott ülsz, képtelen vagy felfogni, amit hallasz. Nem sikerül feloldani magadban azt az ellentétet, hogy miért akarná helyrehozni a házasságot éppen veled, aki meglopta, kihasználta, csalta, manipulálta?

Hogyan lehetséges, hogy az, aki valójában bántalmazott, most áldozatként állítja be magát? A valóság ilyen mértékű eltorzítása szinte felfoghatatlan számodra.

De, – ami talán a legfájdalmasabb – az a gyermek, akiről fogantatása előtt mindketten azt állítottátok, hogy szeretnétek, most úgy jelenik meg ebben a történetben, mint egy egyoldalúan kierőszakolt, a másik fél akarata ellenére született baba.

Szembesülnöd kell azzal, hogy a közös múltat a másik fél úgy írja át, ahogy éppen az érdekei megkívánják. És ez ellen semmit sem tehetsz.

De folytassuk történetünket, lássuk, hogyan alakul tovább ez a szappanoperába illő tárgyalás...

Harmadik felvonás: Jöjjön, amiért valójában itt vagyunk

„A gyermekem azt mondta..., a gyermekem úgy érzi" - kezdi sokadszor, mintha ő lenne a gyermek szócsöve.

„Tudják, a gyermekem retteg. Éjszakánként felriad, bizalmatlan lett." Rövid szünetet tartott, hogy szavai beivódjanak a hallgatóság tudatába. „És tudják miért? Mert ő... – itt drámaian feléd mutat – ...rángatja őt”, miközben magát védelmezőként állítja be „Én csak a gyermeket védem tőle”. A tárgyalóterem lassan átalakul egy pszicho-thriller díszletévé, ahol a valóság és a fikció határai elmosódnak.

És tegyünk újra egy kis kitérőt, hogy te hogyan érzel ezek után.

Miközben hallgatod a hamis állításait, újra átéled a múlt fájdalmait. Rettegsz attól, hogy nem fogják elhinni a valódi eseményeket. Hogy ezekután hiteltelennek fogsz tűnni.

Kezded megkérdőjelezni saját emlékeid és tapasztalataidat. „Tényleg olyan rossz szülő voltam? Talán tényleg én vagyok a hibás?"

Torkod összeszorul, a szavak nem jönnek ki, de szíved szerint minden idegszáladdal azt kiáltanád, hogy „Hazugsááág!”. Hogyan magyarázzam el, hogy minden egyes szava egy gondosan felépített hazugság?

És amikor végre rád kerül a sor, dadogva kezdesz beszélni. "Ez... ez nem igaz" - mondod, de hallod a saját hangodban a bizonytalanságot. Miért hangzik minden, amit mondok, olyan hihetetlennek?

Amikor a gyerekről kérdeznek, a szíved szakad meg. Hogyan magyarázzam el, hogy ő manipulálja őt? Hogy a látszólagos félelme valójában az ő manipulációjának eredménye?

És most jöjjön az utolsó,

Negyedik felvonás: Az együttműködés illúziója

Az előadás vége felé az elidegenítő szülő hirtelen együttműködőnek tűnik. „Természetesen támogatom a kapcsolattartást, mindent megteszek, hogy megvalósuljon, de ahhoz neki kellene változtatnia, a bizalmat visszaszereznie, én tökéletesen csinálok mindent!" - mondja, miközben tudja, hogy a színfalak mögött mindent megtesz ennek megakadályozására.

„Látják, én nyitott vagyok a megoldásra, – folytatja az elidegenítő fél, miközben ártatlan tekintettel néz körbe a teremben – de sajnos a viselkedése miatt a gyermek még nem áll készen a rendszeres találkozásokra. Időre van szükség, hogy a sebek begyógyuljanak."

Micsoda zárszó! Főszereplő meghajol… Tapsvihar…

Függöny

Az előadás véget ér, de a valódi dráma csak most kezdődik. A mérgező szülő távozik, magára hagyva egy összezavarodott bíróságot és egy frusztrált másik szülőt.

A manipulatív szülő előadása lenyűgöző, de ne felejtsük el: ez nem színház. Valódi életek, valódi érzelmek és egy gyermek jövője a tét. A kérdés, vajon mikor fognak átlátni ezen a gondosan megrendezett előadáson?

Te pedig már megszokhattad volna, mégis minden egyes előadás alatt a gyomrod összeugrik, minden alkalom ugyanolyan sokkoló.

Felteszed magadnak a kérdést, vajon eljön egyszer az a pillanat, hogy nem kimerülten, összetörten távozol az előadás végén?

Egy dolog ad erőt: te tudod az igazságot. És bármilyen nehéz is, nem adhatod fel. A gyermekeidért harcolsz, és ez a harc még korántsem ért véget.

Folytatjuk…

Az előző sztori egy apuka tetteit állította pellengérre, de annyit még fontos megjegyeznem, hogy a hagyományos felállás miatt a legtöbb esetben még ma is anyukánál maradnak a gyerekek, így statisztikailag is nagyobb az esélye, hogy ők vetik be ezeket a trükköket… és sajnos meg is teszik. Azt gondolhatod, hogy az elidegenítés minden esetben ilyen pszichopata eszközökkel történik, azonban ennek vannak enyhébb fokozatai is.

Passzív elidegenítés: amikor a csend a fegyverünk

Gondoltad volna, hogy a válás során az ártatlannak tűnő hallgatás is romboló lehet? Vagy hogy az a szülő, aki LÁTSZÓLAG mindent megtesz a gyermekéért, valójában mérgezi a kapcsolatát a másik szülővel? A passzív elidegenítés művészete pont ebben rejlik, hogy nem is tűnik elidegenítésnek.  

Képzeld el a következő helyzetet: Édesanya soha, de soha nem beszél Apáról, meg sem említi a nevét, még akkor is tereli a témát, ha a gyerek kérdez róla, gyakorlatilag mintha nem is létezne.

És mi zajlik le ilyenkor a kis agyában? … Lassan megtanulja, hogy jobb, ha ő sem beszél Apáról, mert anyának azzal fájdalmat okoz. Mert érzi ám a kimondatlan feszültséget. És tessék! Máris megjelenik a lojalitás-konfliktus, mert azt gondolja választania kell. Olyan mintha azt kérnéd tőle, hogy válasszon a csoki fagyi és a sütemény között.   

Amikor a nehéz dolgokról nem beszélsz, sunnyogsz, nemcsak nem segíted a jelenlegi helyzet feldolgozásában, a szülői kapcsolat ápolásában, de a jövőbeni kapcsolatainak építésében is ez a fajta elkerülés fog mintaként szolgálni.

Amikor érzelmileg nem vagy annyira érett, hogy elfogadd a gyereknek mindkét szülőre szüksége van (persze, ha mindkét szülő normális és nem valami pszichopata.), - mert a gyerek félig anyu, félig apu -  olyan mintha a gyerek egy részét törölnéd ki és az az üzenet csapódik le benne „ha apa rossz, én is félig rossz vagyok”.

Aktív elidegenítés: a nyílt manipuláció terepe

Itt már nem sunyiban megy a játék, hanem teljes gőzzel megy a nyílt hadviselés, mert sajnos van, aki úgy dönt, hogy a gyereket használja fegyverként a másik szülő ellen.

Képzeljétek el, hogy az egyik szülő állandóan szapulja a másikat a gyerek előtt. De ez még semmi! Van, aki profi szintre fejleszti ezt a "művészetet". Hazudozás, információk visszatartása, a valóság elferdítése mind minden naposak a gyerek életében. Arról ne is beszéljünk, hogy „véletlenül" mindig pont akkor szerveznek szuper programot, amikor a másik szülővel lenne találkozó. "Jaj, elfelejtettem, hogy Anyához kellene menned! De kár, hogy pont most mennénk quadozni a barátaiddal!"

Itt már egyenesen bele van rángatva a gyerek a felnőtt drámába és arra van kényszerítve, hogy válasszon a szülei között. Mintha azt mondanák: "Oké, kölyök, itt az idő dönteni: Anyu csapat vagy Apu csapat?"

Mi lesz ennek a vége? A gyerek lassan elkezd bizalmatlanná válni a másik szülő iránt.

Ismét egy sor rossz minta, amit a későbbi kapcsolataiba is belevisz. És azon se csodálkozzunk, ha szorong a gyerek vagy esetleg depressziós lesz.

Durva szülői elidegenítés: Amikor az elidegenítő szülő minden határt átlép

És most jöjjön a horror kategória, amikor a gyermek akaratlanul is a frontvonalban találja magát szülei végeláthatatlan háborújában.

Az egyik oldalon ott a szülő, aki úgy lépked, mintha tojáshéjon járkálna, mert már a kapcsolat alatt is megtanulta, hogy így maradhat biztonságban. De hiába minden óvatosság, ha a másik fél szemében még a legártatlanabb mozdulat is hadüzenetnek számít.

És ha ez a szülő végre összeszedi magát, és kiáll magáért, elszalad a pokol, a másik fél azonnal pusztító ellentámadást indít. Hazugságok, rágalmak, manipulációk záporoznak, nem kímélve senkit maga körül.

Ebben a küzdelemben nincs győztes - csak vesztesek. És a legnagyobb vesztes maga a gyermek, aki némán figyeli, és a törmelékek között próbál biztonságos menedéket találni, úgy, ahogy te is próbáltad túlélni a mindennapokat.

Ez a fajta elidegenítés gyakran az elidegenítő szülő saját lelki problémáiból fakad. Nárcisztikus vagy borderline személyiségzavar, esetleg patológiás hazudozás állhat a háttérben, és a legdurvább, hogy sok esetben még ők maguk is elhiszik a saját hazugságaikat.

Ez már nem játék, hanem totális háború. A cél: a gyereket teljesen elidegeníteni a másik szülőtől és annak rokonságától is, olyan gyűlölet keltve benne, hogy még a karácsonyi ajándékot is dobja a kukába, ha az a "rossz" oldalról érkezett.

Állandó agymosás, a valóság kicsavarása, hogy senki, de senki ne tudja eldönteni, mi az igazság és mi nem az. Konfliktusok generálása, kitalált történetek, melyben ő a szuperhős, megmentve a gyereket a főgonosztól.  Totális figyelem elterelés a lényegről… a gyerekekről, mert az ugye csak másodlagos.

Ez már nem egyszerűen rossz szülői magatartás, hanem simán gyerekbántalmazás. És tudjátok mi a legszomorúbb? Ez nemcsak most fáj a gyereknek, hanem évtizedekig kísérti majd.

Ezek a gyerekek felnőttként úgy bíznak másokban, mint hóember a napsütésben és vagy totál konfliktuskerülők lesznek, vagy épp ellenkezőleg, minden apróságon felrobbannak, és a depresszió, szorongáson kívül még egy csomó mentális probléma vár rájuk az út végén.

Ha valaha is gondolkoztatok azon, hogyan lehet egy válás során biztosítani, hogy a gyerekek teljesen összezavarodjanak, és a másik szülővel való kapcsolattartás szinte lehetetlen legyen, akkor itt az ideje, hogy tanuljatok a mestertől. Íme néhány egyszerű, de hatékony módszer, amiket Apa tökélyre fejlesztett.

0. Ágyazz meg a pszichológiai hadviselésnek

Amikor anya bejelenti, hogy válni szeretne, ne hagyd, hogy ő mondja el a gyerekeknek, vagy esetleg együtt kerüljön erre sor. Legyél te az egyetlen információforrás, de természetesen torzítsd el a tényeket úgy, hogy minél drámaibb legyen a hatás. A továbbiakban is légy biztos benne, hogy minden eseményt elferdítve mesélsz el. A gyerekek előtt hazudj bátran anyuról, így biztosíthatod, hogy a gyerekek teljesen összezavarodjanak. Ezután kérdőjelezd meg az anya minden döntését, használj megalázó, sértő szavakat a jelenlétükben. Ezt még fejeld meg azzal, hogy a gyerekekben azt erősíted, hogy te még helyrehoznád a kapcsolatot, dehát anya nem hajlandó erre, így a kicsik bizalma szépen lassan elillan. Az anya inkompetenciájának hangoztatását lehetőség szerint az egész ismeretségi körben tedd meg. Ha véletlen el kezdene védekezni, akkor állítsd be őt úgy, mint aki lelki beteg és kezelésre szorul.

Ne feledkezz meg arról sem, hogy naponta zaklasd anyukát érzelmi zsarolással, fenyegetésekkel. A testi kontaktus semmiképpen ne maradjon ki, hiszen nem utál még eléggé!

Ne feledd eddig mindent megtettél azért, hogy el akarjon válni, hiszen nem vetted figyelembe az érzéseit, nem tartottad tiszteletben a határait, miért most kezdenéd el? El akar válni? Vess be minden létező aljas eszközt és mantrázd magadban: „A cél szentesíti az eszközt!”, hiszen te csak a családot szeretnéd egyben tartani!

Ez a módszer garantálja, hogy szinte az összes energiáját a túlélésre fordítsa, kevesebb energiát hagyva a gyerekekkel való harmonikus kapcsolattartásra. A lényeg a FIGYELEM ELTERELÉSE.

1. A kicsik legyenek a Mini Szövetségeseid

Ha anyuka esetleg már nem bírná a hónapokon keresztül tartó feszültséget, menekülésre kényszerülne, a fenyegetéseid miatt pedig félelemből nem vinné magával a gyerekeket - ugyanis azzal fenyegetted, hogy ennek esetén hullazsákban végzi -, akkor nincs is jobb módszer a bizalom rombolására, mint az, hogy folyamatosan sulykolod a gyerekek fejébe, hogy anyuka elhagyta őket. Tisztázd magadban és a gyerekekben, nem csak Téged hagyott el, hanem őket is, ez garantáltan elidegeníti a gyerekeket a különélő szülőtől, aláássa a bizalmat és természetesen te maradsz a hős, aki mindent megtesz értük.

2. Biztonságos Környezet = Apuka Kastélya

Miért is ne mondanád a gyerekeknek, hogy csak nálad lehetnek biztonságban, mert csak te élsz igényes környezetben? Anyu lakása pedig? Hát, az egy igénytelen putri. És persze, ne felejtsd el a gyerekek előtt hangsúlyozni, hogy anyu lakásában akár mérget is találhatnak az ételben, csak, hogy biztos legyen a hatás.

Győződj meg róla, hogy a gyerekek mindig tudják, hogy apunak kell megfelelniük. Ha rosszak, költözhetnek anyuhoz – így biztosan büntetésként élik majd meg, ha akárcsak találkozni is kell anyuval és elriasztja őket minden kapcsolattartástól.

Kontrolláld a kapcsolattartásokat olyan módon, hogy erre csak a te lakásodban kerülhet sor, ne add meg annak az esélyét, hogy a gyerekek megszeressék anyuka új otthonát.

Ha mindezek ellenére a gyerekek mégis valahogy el tudnak menni hozzá, rángasd haza őket, mondván, hogy ők nem akarnak vele lenni. Ezekután mondd azt a gyerekeknek, hogy nem biztonságos anyánál lenni, mert akkor fennáll annak az esélye, hogy soha többet nem fogjátok egymást látni, hiszen anya el fogja őket rabolni! Ezzel a módszerrel garantált, hogy a gyerekek minden alkalommal félni fognak az ilyen helyzetektől, és az ex is elveszíti a reményt a normális kapcsolattartásra.

3. Veregsd meg a saját vállad!

Gratulálok, ezzel egy újabb szintre léptél! Elérted, hogy anya puszta látványa is feszültséget okozzon a gyerekekben, hiszen biztosan konfliktusra kerül sor, ha ő is jelen van.

Mostmár bátran kijelentheted, hogy a gyerekek azért nem mennek az anyjukhoz, mert félnek tőle! Igen, igen mindenképpen használd a félelem szót, és lehetőleg a gyerekek előtt is sűrűn mondogasd.

Ha kilátásban van rövid időn belül a megegyezés esélye, akkor a gyerekek sírása ellenére nyugodt szívvel ott hagyhatod őket anyánál. Ha ezzel a pozitív változással sikeresen manipuláltad őt és számodra kedvező megállapodást kötöttetek, nincs más hátra, mint visszaállítani a rendet, hiszen egy teljes napot töltöttek nála úgy a gyerekek, hogy a kezdeti nehézségek ellenére jól érezték magukat. Ezt nem engedheted meg!

Következő alkalommal mondd azt, hogy a gyerekekben ez a találkozás nagy törés volt és, hogy erőszakkal nem hagyod többet ott a gyerekeket és ezzel le van tudva minden! Szép munka!

4. Mediáció? Ugyan már!

Miért is hallgatnánk szakemberekre? Amikor mediáción vagy, egyszerűen hagyj figyelmen kívül minden hasznos tanácsot. Ami nem fényezi a nagyszerűségedet, azt dobhatod is a kukába. Mediációra járni csak azért kell, hogy legyen egy újabb platform, ahol elterelheted a témát a lényegről: a gyerekekről.

5. Az ellennevelés művészete

Ne feledd, mindenki ellenség, aki nem téged támogat a válási folyamatban. Ne csak anyut, de az egész családját zárd ki a gyerekek életéből, ne találkozhassanak senkivel anyu családjából, ha csak nem a te jelenlétedben, hogy kontrollálni tudj minden pillanatot.

Ha a gyermek elköveti azt a bűnt, hogy anyuval szeretne beszélni telefonon, és kérlel, hogy add át neki a telefont, inkább sirasd meg a gyermeket, és mondd azt neki, hogy anyátok nem akar veletek beszélni, és nem szeret benneteket. Ez hosszú távon segíti elérni céljaid, mert így a kapcsolattartás minden formáját negatív emlékként azonosítja a gyermek. Az anyuka próbálkozásaira pedig mondd azt, hogy a gyerekek már nem akarnak vele beszélni. Hiszen határozottan kijelentette, hogy tőled már nem akar semmit, akkor vállalja a következményeket! Lelkileg nem kaphatja vissza a gyerekeket nélküled!

Ráadás tippek az érzelmi és pszichológiai manipuláció megerősítésére:

6. Ajándékok: A Szeretet Valódi Mértékegysége

Tablet, PS5 – ezek igazi szeretetet jelentenek. Ha anyu vesz nekik valamit, azt nevezd csak kínai vacaknak. Így biztosan mindenki számára világos lesz, ki is az igazi gondoskodó szülő.

7. Vonzó programok:

Ha ennek ellenére, anyu mégis kitart amellett, hogy mindig megjelenik a kapcsolattartásokon, azonnal szervezz programot. Motorozás pénteken, fürdőzés szombaton,  – vess be mindent, csak hogy elkerüld a kapcsolattartást.

Végül, de nem utolsósorban soha, de soha ne felejtsd el: minden rólad szól! Ne hagyd, hogy a gyerekek kapcsolata anyuval elhomályosítsa a te nagyszerűségedet. 

Ezekkel a módszerekkel nemcsak, hogy sikerülhet megzavarni a kapcsolattartást, de hosszú távon biztosíthatod, hogy a gyerekek is megfelelően összezavarodjanak, és senki se találjon békét a válás után. Mert miért is hagynánk, hogy bárki boldogan éljen, igaz?

És ha mindezzel meg vagy, állj a tükör elé....