Ha válás során szülőtársad a bántalmazás azt a formáját választja, hogy elidegeníti a gyerekeket, - csak mert te ki mertél lépni a kapcsolatból-, az már önmagában is árulkodó lehet: kettőtök kapcsolatát már régen nem lehet az „egészséges” jelzővel illetni. A manipuláció valószínűleg mindig is az életetek része volt és a válási szándékodra adott reakciója is mesterkedések sorozata lesz. Minden eszközt be fog vetni, hogy visszahúzzon a kapcsolatba. Megígéri, hogy ezentúl minden más lesz, ezek azonban csak üres ígéretek, sosem őszinte megbánás áll mögötte. Eltelik 1 hónap és újra ugyanabban a körforgásban találod magad. Aztán jön a következő lépés: azt mondja, hogy te vagy a hibás a család széthullásáért, hogy a gyerekek lelki békéjét te rombolod le. Ha a bűntudatkeltés nem válik be, jöhetnek a fenyegetések: anyagi, jogi vagy akár életveszélyes formában. Ilyenkor elgondolkodsz azon, miféle szeretet az, amit rá kell kényszeríteni a másikra?

Végül már csak egyetlen fegyver marad: a gyerekek. Ez a pont az, ahol megérted, hogy a manipuláció és a hatalmi játékok sosem rólad szóltak – hanem mindig is az ő kontrolljának fenntartásáról.

Szóval most visszakanyarodok a történetben, oda, ahol eldöntötted, hogy vége. Eljutsz odáig, hogy ki akarsz lépni, és ez most tényleg komoly.

Nincs több játszma. Legalábbis te így gondolod. De onnantól, hogy kimondod ezt, kezdődik az igazi pokoljárás. A hamis ígéretekkel, bűntudat-keltéssel, fenyegetésekkel párhuzamosan el kezd munkálkodni a háttérben. Elindul a lejárató kampány ellened.

Hirtelen olyan régi sérelmek kerülnek elő, melyekről nem is tudtál, hogy léteztek, mindaddig, amíg ki nem mertél lépni. A családtagjaidat egyesével felhívja, de az összes közös ismerősötöket is elérik a torz történetek. Elhangzanak a „rossz szülő” vádak, megkérdőjelezi az emberségedet, de még a józan eszedet is.

A négy fal között azt mondja, te vagy élete szerelme, de a hátad mögött már azt pletykálja, hogy megcsaltad. Te lettél az, aki "elárulta". És amikor szembesíted ezzel, természetesen mindent másokra hárít, a felelősséget most sem fogja vállalni. „Mások látnak így téged, ezt mások mondják rólad”, ezzel elülteti benned a kétely magvait, hogy teljesen elszigeteljenek téged, hogy már ne is tudd, kiben bízhatsz és kiben nem. És ha nem vagy elég éber, ha nem látsz át a játszmán, akkor bele fogsz sodródni ebbe a csatába. Persze hogy belecsúszol, hiszen fáj az igazságtalanság…az igazságérzeted nem hagyja, hogy csendben tűrj.

Csakhogy az emberek szeretik a drámát, a cirkuszt. Vannak, akik kifejezetten élvezik az ilyesmit, és szívesen beállnak a bántalmazó mögé, csak hogy részesévé váljanak a káosznak. Sajnos mindaddig teret is engedünk az ilyen emberek ámokfutásának, amíg vannak, akik támogatják ezt a fajta viselkedést. Ilyenkor összezuhanhatsz, hiszen úgy érzed egyedül maradtál.

És itt jön a legfontosabb lecke: rá kell jönnöd, hogy az igazság, amit annyira védelmezni akarsz, nem a világ előtt dől el. Senki nem állt ott mellettetek, senki sem tudja, mi történt igazán kettőtök között….mondani mindent lehet. De senkinek nincs joga ítéletet hozni feletted és a döntéseid felett. Nem szabad, hogy mások véleménye befolyásolja, mit érzel helyesnek.

Másrészt pedig az energiádat nem szabad arra fordítanod, hogy felesleges csatározásokba bonyolódj. Hiszen pontosan ezt akarja elérni a másik fél: hogy kimerülj és feladd.

Ha beleállsz a harcba, ezt is ki fogja használni (mint minden mást), azt fogja mondani, hogy te járatod le őt, te vagy az, aki nem tud nyugodni, te áskálódsz ellene. De mi ne ragadjunk bele ebbe a helyzetbe, ezt a szerepet hagyjuk meg neki.

Sok időbe telt, míg ennyire belegabalyodtál, így a játszmából való kilépés sem megy egyik napról a másikra. A természetes folyamat része, hogy néha tévútra térünk. Mindig van mit tanulni és megérteni, de fontos, hogy türelmesek legyünk magunkkal.

A múlt sebeit nem elnyomni kell, hanem egy szakember vagy bizalmas segítő támogatásával feldolgozni azokat. Ugyanakkor fontos, hogy a mindennapi társas kapcsolatokban kerüljük a múlt állandó kiteregetését, és inkább fókuszáljunk a jelenre. Koncentrálj arra, hogy felismerd a manipulációs próbálkozásokat, és ne hagyd magad érzelmileg befolyásolni - inkább tények és logikai érvek alapján hozz döntéseket. A teljes bezárkózásra sem bíztatok senkit, de valóban csak azokkal beszélj a helyzetedről, akik képesek megérteni, akik szívesen meghallgatnak anélkül, hogy ítéletet mondanának. Néha egy jóindulatú kívülálló olyan gondolatokat tud átadni, amelyek segítenek előre lépni. Különösen szerencsés vagy, ha van támogató családod, akik teljesen átlátnak a szitán és melletted állnak ebben a nehéz időszakban.

A legjobb, amit tehetsz, ha megszakítasz vele minden kapcsolatot, de ha gyerekek is érintettek, ezt sajnos nem teheted meg teljesen. Az elidegenítéssel járó átmeneti fizikai távolság és lelki szakadék senkinek sem könnyű. A kilépés nagy áldozatokkal és kockázatokkal jár, de hosszú távon talán megéri. A gyerekek látják a mintát: látják, hogy képes vagy kilépni egy mérgező kapcsolatból, és ez talán a legfontosabb lecke, amit adhatsz nekik. Mert bármennyire is fájdalmas most, a döntésed egy jobb jövőt készít elő – nemcsak neked, hanem nekik is.

Bár most úgy tűnik, hogy semmi sem állíthatja meg őt – sem egy új kapcsolat, sem a törvényi szabályozások –, remélem, hogy eljön a változás pillanata, és előbb-utóbb véget ér ez a folyamat. Addig is, a legfontosabb, hogy tudd, az igazság nem mások véleményén vagy ítéletén múlik, és ne hagyd, hogy a manipuláció továbbra is irányítson. Állj ki magadért és a gyerekeidért, mert ez a legnagyobb erő, amit ebben a helyzetben mutathatsz.