Az előző bejegyzésekben azt boncolgattam, milyen taktikákat vet be az elidegenítő szülő a gyermekek és a szűkebb környezet előtt, hogy megkérdőjelezze a másik fél szülői mivoltját. De mi történik, ha egy formálisabb színtéren kell ugyanezt bizonyítania és eljátszania az áldozat és a mintaszülő szerepét? Azt gondolhatod talán visszariad a hazugságok, félrevezetések esetleges jogi következményeitől, de a szomorú igazság az, hogy a manipulátor mindenhol manipulátor marad. És, ha a helyzet úgy kívánja, képes az egész múltatokat átírni attól az időponttól kezdve, hogy megismerted odáig hogy a tárgyalóteremben ültök. Képes hónapokat kitörölni az életetekből és megmásítani azt az időpontot, amikor összefonódott életetek, és minél sötétebb képet festeni rólad, akitől a közös gyermeketeket óvni kell.

Egy ilyen bírósági tárgyalást talán úgy tudnék érzékeltetni, mint egy jól megkoreografált színházi produkciót. Ebben a darabban ő egyszemélyben a rendező, a főszereplő és a díszlettervező is. Az előadás során a műfajok folyamatosan váltakoznak - hol dráma, hol krimi, hol pedig megrázó tragédia bontakozik ki a szemünk előtt.

Első felvonás: A drámai vallomás

Remegő hangon, szinte suttogva kezdi mondandóját. „Én csak a gyermekem érdekeit nézem, azt szeretném, ha nem csonka családban nőne fel. Mindent feláldoztam, mindent megtettem, én még most is szeretném helyreállítani a házasságomat, de ő esélyt sem ad!" – hangzik el a jól begyakorolt, ám fájdalommal teli mondat. Közben tekintete végigsiklik a jelenlévőkön, figyelve, kiváltotta-e a kívánt hatást. Vajon sikerült-e magára ölteni az áldozatszerep maszkját, vagy valahol az illesztés félrecsúszott, és a valóság kiszivárgott a gondosan felépített álcán? De miután konstatálta, hogy megértést, együttérzést váltott ki a jelenlevőkből, jöhet a fordulat.

Második felvonás: A befeketítés művészete

Egy krimibe csöppenünk! Az eddig törékeny, sebezhető alak hirtelen vádat emel. Kezdve a kapcsolatotok alatti bármilyen jellegű munkád érvénytelenítésével, semmissé tételével a megmagyarázhatatlan pénzmozgásokig. Módszeresen tárja fel állítólagos sötét titkaid, minden apró részletet úgy összeillesztve, hogy azok egy nagyobb, fenyegető képpé álljanak össze, hiszen kihasználtad és megloptad őt.

A tárgyalóterem légköre újra megváltozik, mintha hirtelen egy telenovella jelenetében találnánk magunkat.

„Tudják, - folytatja – az igazság az, hogy kapcsolatunk kezdetben csupán felszínes kaland volt. Nem terveztünk közös jövőt. Ám amikor végre úgy éreztem, talán komolyra fordulhatnának a dolgok, gyanús jeleket vettem észre. Rá kellett jönnöm, hogy a kapcsolatunk hazugságra épül, és megcsal engem!

Ezután pedig én is megcsaltam, akivel lehetőségem adódott. De értsék meg - kiáltott fel szinte könyörögve - én csak azért tettem, mert azt hittem, ő már rég elárult engem! Ez volt az én védekezésem a fájdalom ellen!”

Drámai szünetet tartott, majd folytatta: „Csak a születendő gyermek miatt maradtunk együtt, de őt sem terveztük!”

 Ééééés a bíró szünetet rendel el.

Álljunk meg mi is egy pillanatra, és tekintsünk a történet mögé. A tárgyalóterem közönségének soraiban ül egy személy, aki döbbenten hallgatja végig ezt a melodrámát. Ez a személy nem más, mint a történet állítólagos másik főszereplője, vagyis Te!

Ahogy ott ülsz, képtelen vagy felfogni, amit hallasz. Nem sikerül feloldani magadban azt az ellentétet, hogy miért akarná helyrehozni a házasságot éppen veled, aki meglopta, kihasználta, csalta, manipulálta?

Hogyan lehetséges, hogy az, aki valójában bántalmazott, most áldozatként állítja be magát? A valóság ilyen mértékű eltorzítása szinte felfoghatatlan számodra.

De, – ami talán a legfájdalmasabb – az a gyermek, akiről fogantatása előtt mindketten azt állítottátok, hogy szeretnétek, most úgy jelenik meg ebben a történetben, mint egy egyoldalúan kierőszakolt, a másik fél akarata ellenére született baba.

Szembesülnöd kell azzal, hogy a közös múltat a másik fél úgy írja át, ahogy éppen az érdekei megkívánják. És ez ellen semmit sem tehetsz.

De folytassuk történetünket, lássuk, hogyan alakul tovább ez a szappanoperába illő tárgyalás...

Harmadik felvonás: Jöjjön, amiért valójában itt vagyunk

„A gyermekem azt mondta..., a gyermekem úgy érzi" - kezdi sokadszor, mintha ő lenne a gyermek szócsöve.

„Tudják, a gyermekem retteg. Éjszakánként felriad, bizalmatlan lett." Rövid szünetet tartott, hogy szavai beivódjanak a hallgatóság tudatába. „És tudják miért? Mert ő... – itt drámaian feléd mutat – ...rángatja őt”, miközben magát védelmezőként állítja be „Én csak a gyermeket védem tőle”. A tárgyalóterem lassan átalakul egy pszicho-thriller díszletévé, ahol a valóság és a fikció határai elmosódnak.

És tegyünk újra egy kis kitérőt, hogy te hogyan érzel ezek után.

Miközben hallgatod a hamis állításait, újra átéled a múlt fájdalmait. Rettegsz attól, hogy nem fogják elhinni a valódi eseményeket. Hogy ezekután hiteltelennek fogsz tűnni.

Kezded megkérdőjelezni saját emlékeid és tapasztalataidat. „Tényleg olyan rossz szülő voltam? Talán tényleg én vagyok a hibás?"

Torkod összeszorul, a szavak nem jönnek ki, de szíved szerint minden idegszáladdal azt kiáltanád, hogy „Hazugsááág!”. Hogyan magyarázzam el, hogy minden egyes szava egy gondosan felépített hazugság?

És amikor végre rád kerül a sor, dadogva kezdesz beszélni. "Ez... ez nem igaz" - mondod, de hallod a saját hangodban a bizonytalanságot. Miért hangzik minden, amit mondok, olyan hihetetlennek?

Amikor a gyerekről kérdeznek, a szíved szakad meg. Hogyan magyarázzam el, hogy ő manipulálja őt? Hogy a látszólagos félelme valójában az ő manipulációjának eredménye?

És most jöjjön az utolsó,

Negyedik felvonás: Az együttműködés illúziója

Az előadás vége felé az elidegenítő szülő hirtelen együttműködőnek tűnik. „Természetesen támogatom a kapcsolattartást, mindent megteszek, hogy megvalósuljon, de ahhoz neki kellene változtatnia, a bizalmat visszaszereznie, én tökéletesen csinálok mindent!" - mondja, miközben tudja, hogy a színfalak mögött mindent megtesz ennek megakadályozására.

„Látják, én nyitott vagyok a megoldásra, – folytatja az elidegenítő fél, miközben ártatlan tekintettel néz körbe a teremben – de sajnos a viselkedése miatt a gyermek még nem áll készen a rendszeres találkozásokra. Időre van szükség, hogy a sebek begyógyuljanak."

Micsoda zárszó! Főszereplő meghajol… Tapsvihar…

Függöny

Az előadás véget ér, de a valódi dráma csak most kezdődik. A mérgező szülő távozik, magára hagyva egy összezavarodott bíróságot és egy frusztrált másik szülőt.

A manipulatív szülő előadása lenyűgöző, de ne felejtsük el: ez nem színház. Valódi életek, valódi érzelmek és egy gyermek jövője a tét. A kérdés, vajon mikor fognak átlátni ezen a gondosan megrendezett előadáson?

Te pedig már megszokhattad volna, mégis minden egyes előadás alatt a gyomrod összeugrik, minden alkalom ugyanolyan sokkoló.

Felteszed magadnak a kérdést, vajon eljön egyszer az a pillanat, hogy nem kimerülten, összetörten távozol az előadás végén?

Egy dolog ad erőt: te tudod az igazságot. És bármilyen nehéz is, nem adhatod fel. A gyermekeidért harcolsz, és ez a harc még korántsem ért véget.

Folytatjuk…